Milyen közel állnak egymáshoz: adni - kapni, ajándékozni - elvenni, tisztelni - megalázni, odafigyelni - elvárni, elengedni - kényszeríteni, megbocsátani - haragudni, megbízni - gyanakodni, együttérezni - közönybe burkolózni, hinni - kételkedni…A választani tudás az igazi tudás. A jó ember ritkán téved.”(Tatiosz)
Annyi de annyi blogot megnéztem már és mégsem tudom, hogy hogyan is kezdjek neki. Vajon kinek írodik és miért ez a blog? A gyermekeimnek, hogy később visszaolvashassák, mi minden történt velük, amíg képes vagyok rá, hogy jegyezzem gondolataimat?..vagy magamnak, hogy én is emlékezzek a későbbiekben..milyen csodálatos is 3 gyermek anyukájának lenni.Előljáróban annyit, hogy nem egyszerű az életünk, vannak nehézségeink, ami abból is adódik, hogy a lányom Vanda 19éves lesz a nyáron..és a teenager-lét minden nyűge-bánata-öröme ólómsúlyként nehezedik a vállamra. Vagy írhatnék a 4.5 éves kisfiamról, akit meglehősen sok energiával ajándékozott meg a sors, amit nagyon nehezen tudunk elviselni, de minden bánatom vagy haragom, ami Peti viselkedése miatt megtalál, egy pillanatra tovatünik, amikor átfogja a nyakamat és rámzúdítja szeretetét. És nem utolsósorban van egy pontosan MA 7 hónapos kisfiam, Marci, aki megédesíti a néha nagyon nehéz hétköznapjaimat.Jómagam 40 éves múltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése