Vanda alig fél év együttjárás után fogant. Nem volt tervezett gyermek, de örömmel fogadtuk. Gyakorlatilag pont az esküvőnk napján gondolta úgy, hogy moccania kell a pocakomban, ezzel is megerősítve jelenlétét. Hatalmas pocakom volt és benne a vizsgálatok alapján egy igencsak jól fejlett baba csücsült. Akkor még nem volta annyi UH, ha jól emlékszem, csak 3x voltam. A legutolsó szülés előtt 2 héttel volt, akkor közölték velem, hogy kislányom lesz. Mivel eljött a szülés időpontja, de még semmi jele nem volt, hogy Vanda a világra kívánkozva, így befektettek a kórházba. 1 hét eseménytelenül telt el..mégcsak jósló fájásom sem volt, aztán egy reggel elkezdett fájni a derekam és rendületlenül fájt, de még nem olyan rendszerességgel...22 éves, elsőbabás kismama..fogalmam sem volt, hogy ez már a szülés előszele. Mikor nagyobb fájás jött, akkor megkapaszkodtam az ágyvasba és úgy vészeltem végig. Így ment ez egészen 19 óráig, amikor is - míg a zuhanyzóban tisztálkodtam - a szobatársaim felhívták az egyik nővérke figyelmét az akkor már rendszeres időközökben jelentkező fájdalmaimra. Így a zuhanyzóból már az ügyelets szobába tértem vissza, onnan pedig azpnnal a szülőszobára, hiszen már a méhszájam is eltünt, azt gondolták, hogy félórán belül meglesz a baba. Nem így történt, mert az orvos egy kicsit töketlenkedett. Akkora volt a baba, hogy egyszerűen nem tudott lejjebb mozogni, így némi segítségre volt szükség. Konkrétan egy fájás közben a főorvos könyékig eltünt bennem és lehúzta a gyerekek. Nem volt fájdalmas, már csak arra koncentráltam, hogy akarjaimban tarthassam. Fél 11 kor még megkérdezték, hogy tudnék-e sétálni, mire én..hát persze, örömmel:-) így sétáltunk mi hárman..én, a baba a pocakban és az infúziósállványom:-) Aztán visszafektettek az ágyra és félórán belül megszületett Vanda 61 cm-rel és 4450 gr-mal 1990. 08. 14-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése